Olvasóink biztosan nagy százaléka használja kedvenc parfümjét nap, mint nap. Mindenkinek vannak kedvenc illatai. Olyanok, amiket a borongósabb és olyanok is, amiket a napsütéses napokon fújunk magunkra. De tudjuk, hogy honnan is erednek a parfümök? A középkorban, ahogyan még sok dolgot, az alkimistákat is elítélték. A keresztes lovagok keletről juttattak be új alapanyagokat, valamint új technikákat a parfümök előállítására vonatkozóan. Már nem csupán a kínaiak és az arabok, hanem az európaiak is elkezdték alkalmazni az etil alkoholt és a desztillációt parfümök gyártásához. Marco Polo utazásai során megismertette a fűszereket az európai emberekkel. Úgy gondolták, hogy ha valaminek jó illata van, akkor fertőtlenítésre is alkalmas, így elkerülhetik a járványokat, betegségeket. Egészen új életstílust indítottak el az uralkodót, kurtizánok és a gazdagok, akik előszeretettel használták a különböző illatokat. Természetesen az akkori egyház ellenzett mindent, de az akkori hölgyek titokban illatos fürdőket vettek. A Reneszánsz idején aztán az utazgatások egyre szélesebb körben terjedtek el, így Amerika és Ázsia területéről könnyedén Európába kerülhettek az új illatanyagok. Ebben az időben új kémiai receptekkel és alapanyagokkal is találkozhattak, így lett ismertebb a kakaó, a dohány, a bors és a szegfűszeg is. Egy szóval elmondható, hogy nagy volt a választék már ebben az időben is. Medici Katalin népszerűvé tette a francia udvar területén a parfümöt, a XVII. századtól kezdve pedig a parfümkészítés központjává Grasse vált. parfumgyartas.png Hogy miért? Azért, mert itt különleges parfümmel illatosított kesztyűket állítottak elő, amik később egész Franciaország területén elterjedtek. Ezeket az illatosított kesztyűket virágok és növények illóolajaival vonták be. A legnagyobb népszerűségnek a levendula, a rózsa és az ibolya örvendett illatosítási körökben. Azért volt szükség a kesztyűkre, mert a bőrnek ekkoriban nagyon rossz illata volt és így akarták leplezni a kellemetlen szagot. A klasszicista időkben az illatoknak egész kultusza alakult ki, hiszen a púder-, kesztyű- és illatkészítők szövetségbe tömörültek, hogy tudásukat együtt fejleszthessék. Mivel ebben az időben még nem volt divat a fürdés és a legtöbb ember ápolatlan volt, gyakran mértéktelenül fújták, kenték magukra a kozmetikumokat a szagok elpalástolására. Ekkor a népszerű illatok táborát már a szegfű, a viola, a jázmin és a leander is gazdagította. Ahogy teltek az évek, egyre hétköznapibb dologgá nőtte ki magát az illatosítás, a nők pedig tudatosan használták a parfümöket, mint csábítási eszközt. XV. Lajos udvara akkoriban a „parfüm udvar” nevet viselte, ahol kötelező volt mindennap cserélgetni a parfümöket, majd a higiénia ismét elkezdett népszerű lenni, az úgynevezett WC ecetek pedig bekerültek a köztudatba. Az újságokban, magazinokban a nők számára betartandó divattanácsok, szabályok szerepeltek, melyeket szinte kötelező volt betartani. Majd elérkezett a romantikus kor, amikor a túlzások korszaka véget ért. A nők inkább a visszafogottabb illatokat kedvelték, amivel ki tudták fejezni személyiségüket. 1789-ben a puskapor illata lengte be Franciaországot, az illatokat egyenesen lenézték. A Császárság idejére azonban minden visszatért a régi kerékvágásba, visszatértek a kellemes illatok. Josephine rengeteget költött egzotikus illatokra, Napóleon pedig rajongott az Eau De Cologne-nal történő masszázsért. A romantikus kor alatt tehát nem volt jellemző az erős illatok használata, a nők nem is nagyon sminkelték magukat, kezükben enyhén illatosított kendővel jártak. A modernkor beköszöntével a parfümipar a középosztálybeli nőket célozta meg kínálatával. Egy időben nagy teret tudott hódítani a pacsuli és a vetiver is, de a középosztály is inkább a kellemes, nem olyan tolakodó illatokat kereste. A parfümkészítés ekkor már egyáltalán nem volt elítélendő, inkább művészetnek számított, mely luxuscikkeket bocsát a piacra. Az új illatokat – például a vinília – teljesen új eljárásokkal nyertek ki és elkezdtek kereskedni is a parfümökkel. Ezt a pontot tekinthetjük a modern parfümkészítés születésének. A ’50-es évekre már egyáltalán nem számított luxuscikknek, megjelent az első kimondottan férfiaknak szánt illat és elkészült az első amerikai parfüm is. A világ innentől kezdve rendkívüli figyelemmel követte Amerika fejlődését. 1960-ban, a szembenállás kora idején teljesen megváltoztak az emberek, inkább a friss illatokat részesítették előnyben. A San Francisco-ból elinduló hippi mozgalom pedig hatással volt egész Európára. A városokat belengte a pacsuli, de a divatipar nem nagyon foglalkozott ezzel a ténnyel. A ’70-es években a nők úgynevezett „életstílus” illatokat fújtak magukra, míg a férfiak már nem csupán borotválkozáshoz, tisztálkodáshoz használták az illatos termékeket. Ezekben az években lettek népszerűek a különböző életstílusok, úgy mint a feminizmus, a punk, a homoszexualitás, így mindenki megtalálhatta a személyiségéhez, életstílusához leginkább illő illatokat, amivel üzenni lehetett a világnak. Az ezredfordulóhoz közeledve már inkább az erős benyomást keltő illatok kerültek középpontba, hiszen a nők és férfiak elkezdtek versengni egymással a hivatali, vezető pozíciókért, melyek megszerzésénél fontos volt az első benyomás. A férfiillatok inkább a természet elemeit használták, a nők pedig feltűnő ruhákat viseltek és erős illatokat fújtak magukra. A kétezres években ismét a tisztább, lágyabb illatok kerültek a középpontba. A vanília, karamell és tejes illatok gyakran a gyerekkort idézték és előszeretettel fújták magukra nők és férfiak egyaránt.